Anyák napja 2020

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

 


Anyák Napja
Nagy ünnepünk támadt! Május első vasárnapja az édesanyák tiszteletére fenntartott emléknap. Magyarországon több mint nyolcvan éve tartanak megemlékezést élő és elhunyt édesanyákról, nagymamákról. Már az ókori görögöknél is rendeztek hasonló ünnepet. A történelem folyamán mindig jelen volt az emberiség életében az anyák tisztelete, a tavasz és a termékenység gondolatkörével egybekötve.

 




Hallgassuk meg
József Attila: Mama
című versét
Latinovits Zoltán előadásában!

Édesanyám!

szeretettel gondolok Rád,
adjon az Úr örök világosságot Néked!

Király Lajos:

FÁRADHATATLAN
DRÁGA ASSZONYOK


Fáradhatatlan drága asszonyok
világot őriz féltő arcotok
szívetekben csobog az óceán
mit szomorú könny gyűjtött s vidám

Csillagfényes és sötét éjszakák
küzdő évek emléke fogja át
az életet mely bennetek fogan
és világra jön kínban s boldogan

Gyermekként ifjan mindig elkísér
gondoskodástok legyen nyár vagy tél
és ősz mikor levél és eső hull
vagy tavasz lázong olthatatlanul

Mikor felnőtt-gond-felhők suhannak
enyhülést asszonyi csókok adnak
és átölelnek gyönge szép karok
csak így leszünk a földön boldogok

 
 
 

Mécs László:

AZ ANYÁNK


Hej, ti vándor vén legények,
sorsosim, víg agglegények!
Hejehujás cigány élet,
a mi sorsunk: dáridó,
vérző szívet ámító.


Hideg fészek ami fészkünk,
A szívünkbe ha belenézünk,
kurjantunk és fütyörészünk,
ne hallja meg senki sem,
hogy búg bent egy r
équiem.

És egy este lámpa lobban,
szellem-szárnyon, halk-titokban,
zárt ajtókon át betoppan,
szíve szirmát szórja ránk,
ami édes jó anyánk.


Ránk tekint virágszemével,
ajka szól bölcső-zenével:
s mint szivárvány, úgy hull széjjel
minden álarc, ámító
lötty, virág és dáridó.


Visszavedlünk jó gyereknek
s karján bölcsős szeretetnek,
mélyről, mélyről megerednek
tiszta, régi könnyeink,
tengermélyi gyöngyeink.


O a jóság, szem-becézés,
csak csicsijjáz, csókol, néz: és
vad szívünkben minden vérzés,
bíbor-csermely elapad,
átkos ének elakad.


Mosolygása édes ünnep:
rávilágít minden bűnnek
gyökerére: mint kitűnnek
este mint a csillagok,
hogyha holdjuk fölragyog.


Megvigasztal, fölmagasztal,
illatos lesz lámpa, asztal,
megtelünk a szent malaszttal,
és elalszunk édesen,
csoda-
, csoda-csendesen...

 
 

Szabó László ....................................................................................................................................................................................... Vissza a fő oldalra

 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz